Tabernákulum

1740, Mária-Terézia korából származó tabernákulum (írókomód). Ezen írókomód swartni-furnérozással ellátott, melynek vastagsága 5 mm, mely a fenyő alapra, mint corpusra van felragasztva. Mint ahogy a fényképeken is látható, fekete ében intarzia berakással díszítettek a felületek. A bútor jobb és baloldalt külön rejtett zárszerkezet nyitja.

Minden tabernákulumban máshol találhatók a rejtett fiókjai. A fényképen látható bútor esetén a középső nagy ajtó kinyitása után egy faretesz elhúzásával tudunk a rejtett fiókhoz hozzáférni. Az írókomód „romos” állapotban került hozzám, amelyet hosszú éveken át méltatlan körülmények között, magas relatív páratartalom mellett tároltak, így az anyaga elvetemedett, repedezetté vált, így vissza kellett szorítani 35-40%-ra.

A bútor, mivel vízbázisú ragasztóanyaggal (halenyvvel) lett összeállítva, így rengeteg díszítőelem, intarziaberakás hiányzott a bútorról. Látható, hogy a tabernákulum felső fiókjai rossz állapotban vannak, illetve hiányoznak. A tulajdonos elmondása szerint az oroszok a fiókokon tanultak célba lőni. Annyira megsemmisítették a fiókokat, hogy azok idővel eltűntek, így ezeket újonnan kellett pótolni. Problémánk volt, hogy előttünk egy asztalos már próbálta javítani a bútort, és ragasztások helyett 150-200 mm-es szegekkel szögelte össze, ahol sok helyen a félig takart fecskefark fogazást is tönkretette. Ezeket újonnan pótolni kelletett.

Az intarziaberakásokat fekete gipsszel próbálta pótolni. Ezeket maradéktalanul eltávolítottuk, és ében swartni intarziával pótoltuk. Az írókomód rossz állapotában még látható, hogy a belseje le van tapétázva, a tapéta pálmatex-szel van ragasztva.

A fő probléma, hogy a Pálmatex-et el kellett távolítani a fa belsejéből, hogy az eredeti anyagokat eredeti ragasztóanyaggal fel tudjuk tenni. Miután ezeket elkészítettük, felületkezeltük a bútort arany shellakkal, miután már felújított képen is látható eredeti állapotába állítottuk vissza.
tulajdonos: Magángyűjtemény.