Restaurátor Békéscsaba

Békéscsaba aukcióin is érdemes jelen lenni vagy körülnézni a bolhapiacon, mert sokszor lehet igen értékes antik darabokat találni. Ezek állapota sajnos a legtöbb esetben hagy kívánni valókat maga után, de egy restaurátor csodás munkát tud végezni rajtuk.

A restaurátor kijavít minden hibát és közben a holmi megőrzi eredeti stílusát, értékét.

Békéscsaba városáról röviden

Békéscsaba Békés megye székhelye, megyei jogú város, gazdasági központ, Magyarország 12. legnépesebb városa. Első írásos említése a 13. századból származik.

Az óta lakott vidék, késő bronzkori leleteket találtak a város területén. Ez az Alföld első kultúrájának, a Körös-kultúrának jelenlétére utal. A vaskorban számos nép hódította meg egymás után, mint például a szkíták, szarmaták, kelták, hunok. A honfoglalás után több kisebb település állt a vidéken, félnomád gazdálkodást folytattak. Az 1042-es Vata-féle pogánylázadást követően kezdődhetett el a feudális rendszer kiépítése, a kereszténység elterjesztése. A régészek szerint a 13. században jöhetett létre a mai város elődje, még Csaba néven.

Az Árpád-kori település a mai városközponttól délre, a Kastély-szőlők területén terülhetett el. A város a török hódoltság idején egy rövidebb ideig tartotta magát, ám végül teljesen elpusztult. A régi épületekből semmit sem sikerült restaurálni. Teljesen új város épült a helyén. Az eredeti város részleteinek restaurálása Békéscsaba számára és az egész ország számára nagy történelmi jelentőséggel bírna. 1703-ban a gyulai rácok felégették a falut, így azt újra elpusztult és elnéptelenedett.

Újjáépítése és benépesítése Harruckern János György nevéhez fűződik, aki a török elleni harcban tanúsított hősiességéért megkapta többek között ezt a területet is. Nagyrészt evangélikus parasztokat telepített be, majd tótok is nagyobb számban érkeztek.

1807 és 1824 között Békéscsabán épült fel Magyarország legnagyobb evangélikus temploma a mára fontos látványossággá vált Evangélikus nagytemplom, mely grandiózusságával azonnal komoly jelentőségnek örvendett.

A várost a pestisjárvány és később a kolera sem kerülte el. Az első világháború, az 1925-ös nagy árvíz és II. Világháború nagyon megviselték a várost, sok épülete, tere megrongálódott, nagy újjáépítések és a menthető részeken a restaurálás komoly munkálatai hosszabb ideig eltartotta. 1950-ben nyilvánították megyeszékhelynek.